A hennaművész
Olvasási idő: kb. 6 perc
Sziasztok!
Az idei évem úgy alakult, hogy jobbnál jobb könyvek akadtak a kezembe, így legalább tízre (de lehet, több is van az) tudnám közülük azt mondani, hogy életem egyik legjobb olvasmánya volt. Ezek egyike pl. Kristin Hannah Fülemüle című regénye, amit nemrég olvastam, de rögtön a tavasz elején már nagy hatást tett rám Elizabeh Gilbert New York lányai címmel megjelent írása, a nyári olvasmányaim közül Holly Ringland Szirmokba zárt szavak vagy Celeste Ng Kis tüzek mindenüttje. Aztán a nyár másik két meglepetése az elsőkönyves Ruth Kelly regénye, a Szőlőskert Provence-ban, ami a chick lit kategóriában abszolút kiemelkedő szerintem, illetve ugyanebben a műfajban Karen Swan első, magyarul is megjelent könyve, a Titok Párizsban. Amit pedig még mindenképpen kiemelnék az eddigi, idei élményeim közül, az Nina George német írónő, második magyarul megjelent remekműve, a Kis francia bisztró. Mivel a korábbi, Levendulaszoba című könyve számomra csalódás volt, így külön örülök, hogy az újabb megjelenés viszont bekerült a legjobbak közé. De ide sorolhatnám még Cathy Kelly Idén minden más lesz vagy Angela Petch A toszkán titok, és D. Tóth Kriszta Jöttem, hadd lássalak című írásait is.
Érdekesség, hogy az imént említett könyvekben van egy nagyon fontos közös vonás, mégpedig a női sorsok. Kivétel nélkül mindegyiknek a főszereplője egy-egy (néha több) erős, női karakter, akik a múlt vagy jelen hősnői, de mindenképp olyanok, akik példát mutatnak, fontos dolgokra tanítják az olvasót. Azt gondolom, a mai, elméletileg egyenlőség világában igenis beszélni kell a témáról, talán pont azért, mert mindez valójában sokszor még mindig csak elméleti síkon igaz. Úgyhogy a mostani poszt témája egy olyan könyv, amely ugyan a múlt században játszódik, de a főszereplője egy fantasztikus nő, egy olyan országban, ahol a nők talán sosem lesznek azok, akik lehetnének. A regény pedig nem más, mint a Central Könyvek kiadó gondozásában, frissen megjelent Alka Joshi: A hennaművész című regénye.
A könyvről röviden:
A könyv az 1950-es évek Indiájában játszódik, a főszereplője pedig Lakshmi, egy nagyon különleges művésznő, aki erőszakos férjétől elmenekülve új életet kezd, és a történet kezdetén már gazdag, dzsaipuri családok körében, elismert hennafestőként dolgozik. Lakshmi fantasztikus tehetsége abban rejlik, hogy képes belelátni az emberi lélek legmélyébe, megérti a nőket, az érzéseiket, megoldja a problémáikat, megtartja a titkaikat, pont úgy, ahogy a sajátját is. Keményen dolgozik azért, hogy egy olyan városban, olyan országban, ahol ez szinte lehetetlen, önálló életet éljen, saját háza legyen, és soha többé ne szoruljon más emberek, de főleg férfiak segítségére. Ebbe, az idillinek tűnő helyzetbe csöppen bele a volt férj, és vele Lakshmi tizenhárom éves húga, Radha, akinek a létezéséről ezidáig nem is tudott.
Radha érkezése teljesen felforgatja Lakshmi addigi életét, a nő, aki megszokta a viszonylag már szabad életét, hirtelen ki kell találja, mit kezdjen egy falusi kamaszlánnyal, aki bár a legközelebbi rokona, mégis teljesen ismeretlen számára. Hamar kiderül, hogy a lány ráadásul teljesen más természetű, mint a nővére, fejlett igazságérzete, lázadó természete sok gondot okoz nem csak Laskhmi, de a vendégköre hölgyei számára is. Sok rossz döntés és nehéz időszak után tanulnak meg csak ők ketten igazán családdá válni, elfogadni a múltjukat, a jelenüket és a jövőjüket is. Idő kell, hogy rájöjjenek, mégsem különbözőek annyira, mint először hitték, és hogy történjék bármi, a testvérek számíthatnak egymásra.
A könyv fülszövege a kiadó oldalán vagy a Molyos adatlapján olvasható.
Hogy találtam rá:
Már jó ideje követem Reese Witherspoon színésznő Instagramos könyvklubját, ahol minden hónapban van egy könyvajánlása. Az idei májusi választása volt A hennaművész (The Henna Artist), ami már akkor felkeltette a figyelmemet, így amikor nyár végén megtudtam, hogy szeptemberben érkezik magyarul is, nem volt kérdés a beszerzése. (Mellesleg gyönyörű a borítója, nem? Én azonnal beleszerettem, az biztos...)
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Letehetetlen könyv volt, ugyanakkor szerettem volna mégis lassabban olvasni, hogy legyen időm megemészteni. A két főszereplő testvért egyik pillanatban nagyon szerettem, a következőben már utáltam, a velük való ellentmondásosság végig megmaradt bennem. Minden tette és titka ellenére Lakshmi végül mégis közelebb került a szívemhez, mint Radha, bár igazából továbbra sem tudom, mit gondoljak róluk. Felnézek rájuk, mint olyan nőkre, akik sokkal erősebbek, ügyesebbek és titokzatosabbak mint én valaha voltam vagy leszek, de az a kultúra olyannyira idegen számomra, hogy azonosulni nehezen tudtam velük. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez nem a könyv hibája, sokkal inkább a sajátom, amiért annyira keveset tudok Indiáról. Ugyanezért viszont nagyon élveztem a kultúrális utalásokat, el is határoztam, hogy kicsit utánajárok majd az ország történelmének, vallásának, jelenlegi helyzetének.
Mit tanultam a könyvből:
Rengeteg hindi kifejezés szerepel a könyvben, szerettem ezeket olvasni, utánanézni a jelentésüknek. Több ételfélét illetve viseletet is megnéztem, miután olvastam róluk a regényben. Ezeket mind nagyon érdekesnek találtam, és nagyon szeretnék egyszer elmenni egy indiai étterembe! A hennaművészet szintén felkeltette az érdeklődésemet, már a könyvből megtudtam pár izgalmas részletet, de tervezem, hogy jobban beleásom magam a témába. Volt néhány történelmi utalás is a könyvben, az ilyeneknek minden esetben utána szoktam olvasni, szerintem a legtöbb történelmi eseményről való tudásomat könyvekből szedtem össze. Innen nézve a kasztrendszer is valami olyasminek tűnik, amit érdemes tanulmányozni kicsit, ugyanakkor engem inkább elszomorít és elgondolkodtat az emberi természetről.
A tények után pedig valami, amit magammal vihetek. Talán csak egy ilyen tanulság: nőnek lenni valóban csodálatos, és legyen bármilyen kilátástalan vagy nehéz a helyzetünk, maradjunk büszkék arra, hogy nőnek születtünk. És persze, ha tehetjük, harcoljunk azért, hogy emiatt senkit ne érhessen hátrányos megkülönböztetés.
Kinek ajánlom:
Először is olyan olvasóknak, akik nem riadnak vissza attól, hogy a könyv tele van hindi kifejezésekkel, amelyeknek a jelentése csak a regény végén szerepel, így elég sokat kell ide-oda lapozgatni, ha mindent szeretnénk megérteni. Ettől eltekintve jó szívvel ajánlom bárkinek, aki egy nagyon különleges, mély érzelmekkel teli történetet szeretne olvasni, és persze legalább egy picit érdeklődik az indiai kultúra iránt.
Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:
♪ Marwell - Jaipur (Radio Edit)
♪ Vishal & Shekhar, Sunidhi Chauhan, Benny Dayal - Punjabi Wedding Song
♪ Vishal & Shekhar, Shreya Ghoshal, Sona Mohapatra - Bahara
♪ Noor Jehan - Sanu Nehar Wale
Nos, ha már indiai kultúra, akkor meghallgattam egy kis ottani zenét is. Nem biztos, hogy rajongó leszek, ettől függetlenül nagyszerű élményben volt részem.
Köszönöm, hogy olvastad a bejegyzésemet, ezúttal se felejts el visszajelezni a Megjegyzés vagy a Vélemény szekciók segítségével.
További szép napot kívánok,
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése