Ez hát a szerelem
Olvasási idő: Kb. 4 perc
Sziasztok!
Igazából percek óta ülök már az üres bejegyzés előtt, nézem, ahogy villog a kurzor, közben egy karácsonyi dalt hallgatok, és azon gondolkodom, hogy kezdjek neki a mai posztomnak. Nem azért, mert nem tudom, mit szeretnék mondani, egyszerűen csak vannak időszakok, amikor az embernek kicsit nehezebb bármibe is belekezdeni. Nálam ez éppen egy ilyen este, egyrészt, mert nagyon hosszú és nehéz napom volt, másrészt a nagyvilág hírei is olyanok, hogy hallgatva őket elszomorodom, és kell némi vigasz, hogy összeszedjem magam, és a pozitív dolgokra koncentráljak.
Munka után meg is néztem egy fél, Hallmarkos karácsonyi filmet, hogy egy kicsit helyrebillentsem a lelki egyensúlyomat. Romantikus, szirupos mese csodaszép karácsonyi díszlettel, tele ünnepi dalokkal, de én szeretem az ilyesmit.
Valójában, amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem a meséket. Mindegy, hogy rajzfilm, írott mese vagy romantikus komédia, én odavagyok értük. Még élénken él az emlékeimben, hogy gyerekként együtt olvastuk fel a testvéremmel a meséket a diafilmeken, vasárnap esténként. Aztán persze olvastam egyedül, otthon, könyvtárban, mindenhol és mindig, amikor csak tudtam. A mai posztom témája pedig egy nemrég megjelent retelling, az Ez hát a szerelem című, Elizabeth Lim meseregénye, amelynek alapja nem más, mint az egyik legnagyobb klasszikus, a Hamupipőke.
A könyvről röviden:
A Hamupipőke egyébként a kedvenc meséim egyike, olvastam több verzióban, láttam több feldolgozását, rajzfilm és film formájában is. Ennek az átiratnak most az az alapfelvetése, hogy Hamupipőke egyáltalán nem kapott lehetőséget arra, hogy felpróbálja az üvegcipellőt, ráadásul tündérkeresztanyja sem tud a segítségére sietni, mivel a nagyherceg jóvoltából a mágia és a varázslat minden formája tiltott a királyságban, így már azzal is nagy kockázatot vállalt a tündér, hogy a bálba eljuttatta a lányt. A megszokott, boldog befejezés tehát elmarad, helyette a mostoha eladja Hamupipőkét rabszolgának, aki megszökve újabb fogvatartójától, a palotában kap szolgálói állást, ahol a királyfi szinte tébolyultan keresi éppencsak megismert, majd el is veszített szerelmét.
Miközben kicsit jobban belelátunk a jól ismert szereplők érzéseibe és életébe, megismerünk jónéhány újat is. Nekem például rögtön kedvencemmé vált a királyfi nagynénje, Ginevra, aki egy nagyon szerethető karakter, de kedveltem a legjobb barátnőt, Louisát is. Izgalmas, lendületes és persze romantikus mese, ami egyszerre maradt méltó az eredeti történet bájához, és adott valami elgondolkodtatóbb, komolyabb témát is hozzá.
A könyv fülszövege a kiadó oldalán vagy a Molyos adatlapján olvasható.
Hogy találtam rá:
Még júniusban olvastam a Manó Könyvek idén indított kiadói sorozatának, a Sorsfordító történeteknek (Twisted Tales) az első két, magyarul megjelent kötetét. Tavasszal már sokaknál láttam Molyon a magyarul Fénytörések címmel kiadott Mulan retellinget, bár akkor leginkább még csak a borítójára figyeltem fel. Aztán nyár elején éppen újranéztük a mesét a férjemmel, így kedvet kaptam ahhoz, hogy elolvassam a történetet kicsit újragondolt formában is. És mivel olyan csodaszép, színes lapszélű kiadásban jelentek meg a sorozat kötetei, akkor már beszereztem a Jégvarázs átírást is, a Ne érezz, ne kérdezz! című kötetet. Mindkét könyvet nagyon szerettem, így nem volt kérdés, hogy az októberben megjelent Hamupipőke feldolgozásnak is a polcomon a helye.
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Teljesen elvarázsolt. Már a másik két feldolgozásért is rajongtam, de a három közül ez vált a kedvencemmé. Tetszett benne, hogy annyira bele tudtam merülni, hogy tényleg ott voltam Hamupipőkével a palotában, vele sírtam, vele örültem. Jó volt egy kicsit ismét a gyermekké válni, aki hisz a tündérmesékben, és abban, hogy az álmok tényleg valóra válhatnak. Arra gondoltam még közben, hogy ha majd lesz egy kislányom, akkor biztos, hogy a kezébe fogom adni ezt a könyvet, mert ez tényleg csodálatos olvasmány lehet majd neki is.
Mit tanultam a könyvből:
Először is azt, hogy az álmok valóra válhatnak, de meg kell érte dolgozni. Szorgalommal, kitartással és persze némi hittel, el lehet érni majdnem mindent. Ezek persze közhelyek, de mint ilyeneknek, van igazságtartalmuk is. Aztán még azt tanultam meg belőle, hogy lehet, nem létezik valódi varázslat, de vannak apró csodái a hétköznapoknak is, amelyek segítenek a túlélésben, az újrakezdésben. Ilyen csoda az is, hogy egy ilyen csodálatos könyv el tud kalauzolni akár egy másik világba, hogy az olvasás és az írás erőt tud adni, kit tud kapcsolni, fel tud vidítani. De csoda a létezésünk is, a szeretet, amely összeköti a családjainkat, barátainkat, ismerőseinket. Talán kicsit fellengzős szavak ezek, de ilyen vagyok én, néha egy kicsit túl érzelgős.
Kinek ajánlom:
Mindenkinek, aki szereti a Hamupipőkét, és nem zavarja a klasszikusok efféle átirata. Szerintem gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes olvasmány lehet, a stílusa könnyed, pörgős, amely bármely évszakban vagy napszakban kellemes kikapcsolódást nyújt majd olvasójának.
Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:
♪ The Greatest Showman (Original Motion Picture Soundtrack) (album)
♪ Michelle Pfeiffer - Never Forget
♪ Anthony Gonzalez - Proud Corazón (Coco: Original Motion Picture Soundtrack)
♪ Hurts - All I Want for Christmas Is New Year's Day
♪ Sia - Underneath the Mistletoe
♪ Little Mix - Love Me Like You (Christmas Mix)
♪ Céline Dion - Je ne veux pas
♪ Julio Iglesias - Baila Morena
Ezúttal a lejátszási listában nem igazán van következetesség, legalábbis nem sok köze van a könyv hangulatához vagy stílusához. Teljesen vegyes lista, akad pár filmzene köztük, de néhány karácsonyi dallam is, összességében tökéletes háttérré váltak az olvasásomhoz, és most a bejegyzés írásához is.
Köszönöm, ha olvastál, minden visszajelzésnek örülök, erre ezúttal is a Vélemény vagy a Megjegyzések szekciókban van lehetőség.
Szép estét, jó hétvégét kívánok mindenkinek,
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése