Before Heaven - A mennyország várhat

 Olvasási idő: kb. 4 perc

Sziasztok!

Az igazság az, hogy sokszor eszembe jutott pár könyv kapcsán az elmúlt időszakban, hogy jó lenne itt írni kicsit róla, de nagy hibám, hogy képtelen vagyok rendesen priorizálni, a gyereknevelés és egyéb napi teendők mellett mindig a legutolsó helyre csúszott a blogolás, vagy ha mégis írtam, inkább a Kockáspapírba. 

Most azonban a Before Heaven című kisregény kapcsán annyi minden van a fejemben, hogy úgy éreztem, muszáj posztolnom róla. Már csak azért is, mert - nagy megtisztetltetés ez nekem - az írónő kiválasztott, hogy Bookstagram Tour keretében az Intagramon meséljek majd róla néhány sztoriban, posztban illetve majd a Molyon is. Én pedig semmiképp sem szerettem volna elfelejteni a sok érzést, gondolatot, amelyek az olvasás közben, után jutottak eszembe, leírom tehát. (A közzététel valós dátuma későbbi, mint az írás, ez nyilván a Tour menetrendje miatt van.)

A könyvről röviden:

A Before Heaven egy rövid írás, a Sky of Heaven regénysorozat bevezető kötete. A könyv főszereplője Remington Blake, nehéz családi körülmények között élő gimnazista fiú, egy poros amerikai kisvárosban. Alkoholista apja mellett próbálja túlélni a minedennapokat, melyben egyetlen hűséges barátja és a zene szeretete csak a társa, ők adnak némi erőt neki. Aztán egy napon megismerkedik egy csodálatos lánnyal, Natalie pedig üde színfolttá válik szürke, nyomasztó életében. A lány erőt és reményt ad neki, felrázza, megtanítja szeretni, mutat neki valamit, ami valahol mélyen el volt rejtve a lelkében. 

A könyv fülszövege a Molyon olvasható.

Hogy találtam rá:

Instagramon régóta követője vagyok Julie V. Scott munkásságának, általában nehezen tudok ellenállni a könyves gyertyáinak és illatviaszainak, emellett nagyon szimpatikusnak tartom sok megnyilvánulását. Nagyon megörültem a Bookstagram Tour lehetőségének, bevallom őszintén a könyv fülszövegére csak akkor figyeltem fel igazán, viszont akkor biztos voltam benne, hogy szeretném olvasni a történetet.

Milyen érzéseket váltott ki belőlem:

Az írás nagyon rövid, ezáltal pörgős, az események gyorsan követik egymást, így olvasás közben nem igazán sikerült fel is dolgozni az összes eseményt, inkább csak úgy homályosan érzékeltem a háttérben, hogy felénél muszáj lesz abbahagyni, és időt adni a lelkemnek az átgondolásra, emésztésre. Jó döntésnek bizonyult, tökéletes volt az olvasásélmény így, hogy hagytam kicsit leülepedni magamban a dolgokat. 

A történet különösen szomorú annak fényében, mi zajlik éppen a világban. Miközben a közelünkben duló háború, a korábbi világjárvány megtépázták a békébe, biztonságba vetett hitünket, talán kicsit elfelejtettük meghallani a közvetlen közelünkben élők segélykiáltásait. Remington története segélykiáltása mindazoknak a fiataloknak, akiket most is rettegésben tart a családon belüli erőszak, a párkapcsolati erőszak. De ő a megtestesítője a hite vesztett fiatalnak is, akinek a sorsa talán már a születése pillanatában eldöntetett, akinek talán soha nem is voltak álmai, csak valahol nagyon mélyen a szívében, jól elrejtve még maga elől is. Vajon álmodhat sikert, reményteli jövőt valaki, akit nem akartak? Valaki, aki kényszerből állami gondozásba kerül, és olyan mintát követ, mint a saját szülei? Azt hiszem, sokkal többen vannak, mint hinnénk azok a fiatalok, akik esélytelenül indulnak neki az életnek. 

Nem sírtam, de dühös vagyok, és a szuperérzékeny énem szíve összeszorul, ha elgondolkodom, miért vagyunk mi emberek sokszor ilyen gonoszak egymással. A könyv gyönyörű, elgondolkodtató kötet arról, hogy mindennek ellenére van mit tenni. Ha más nem, hát tanulni a hibáinkból.

Mit tanultam a könyvből:

Mivel az előző mondatban kicsit utaltam erre, itt valami másról írnék.

A Köszönetnyilvánítás a könyv végén nagyon megható. Csodálatos és tiszteletreméltó, amit Julie az írása általi önismeretről, a tanulási folyamatáról ír. Ez a rész különösen is felrázott engem is, amellett, hogy maga a történet is az újrakezdésről szól, arról, hogy nem szabad feladni. Akkor sem, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretnénk, akkor is, ha a kemény munka ellenére sem azonnal érkezik a siker. 

Ha ezt olvasod, Julie, én is nagyon büszke vagyok rád, és köszönöm, hogy olvashatom a könyvedet!

Kinek ajánlom:

Mindenkinek, aki szeretne kicsit elgondolkodni arról, hogy valóban a mi hétköznapi apró-cseprő bosszúságaink-e az igazi bajok az életben. Meg mindenkinek, akinek eszébe jut néha, hogy vajon mit lehetne tenni a gyerekeinkért, hogy az ő nemzedékük végre a valódi béke és a biztonság társadalma lehessen. 

Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:

Bár a könyv végén szerepel egy dallista, de én most az íráshoz egy másik listát hallgattam. Viszont mindenképp érdemes azt is megnézni, csupa jó zene szerepel rajta.

♪ Meat Loaf - I'd Do Anything For Love (But I Won't Do That)

♪ Creedence Clearwater Revival - Have You Ever Seen The Rain

♪ Fleetwood Mac - Second Hand News

♪ Fleetwood Mac - Oh Daddy

♪ Queen - Las Palabras De Amor (The Words Of Love)

♪ The Doors - Riders on The Storm