A Szent Johanna gimi
Olvasási idő: kb. 4 és fél perc
Sziasztok!
Úgy alakult, hogy idei az őszt a szeptemberi NIOK téma miatt egy elgondolkodtató, ugyanakkor nagyon elszomorító disztópiával, Aldous Huxley - Szép új világ című könyvével kezdtem. Aztán a sor két, második világháborús témájú drámával folytatódott, végül a hónap utolsó olvasmánya egy kemény női sorsokat bemutató, Indiában játszódó történettel zárult (ezekről később tervezek külön posztot). Októberre úgy gondoltam, szeretnék egy kicsit könnyedebb olvasmányokat, így esett a választásom Leiner Laura - Szent Johanna gimi ifjúsági könyvsorozatára.
Bár a célkorosztály nem feltétlenül én vagyok, nagyjából tudtam, mire számíthatok, mert az írónőtől már olvastam korábban az Iskolák versenye I. trilógiát és a Bexi-sorozatot is, illetve két önálló kötetét. Laura stílusa nem feltétlenül képviseli a legmagasabb irodalmi értéket, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, és kiválóan alkalmas arra, hogy a tizenéves korosztállyal megkedveltesse az olvasást. Mielőtt bármit olvastam volna tőle, már sokaktól hallottam, hogy az SzJG sorozat szerettette meg velük a könyveket, és őszintén mondom, hogy meg tudom érteni. Persze nekem volt más ifjúsági sorozat, ami miatt rajongani kezdtem ezért a hobbiért, de ha én is az SzJG idején lettem volna gimnazista, azonnal beleszerettem volna (és nem csak Cortezbe...♥).
A könyvekről röviden:
A Szent Johanna gimi egy nyolc kötetből álló naplóregény-sorozat, amelyet egy kevésbé népszerű, ugyanakkor nagyon jólelkű és kedves kamaszlány, Reni ír, és mindegyik részben egy-egy félévét meséli el a francia alapítványi gimnáziumban, a Szent Johannában töltött idejéről. A humoros sorozat kezdetén még egy 14 éves kislány írását olvashatjuk, aki keresi a helyét a világban, a későbbiek során pedig a szemünk előtt nő fel, talál magára, és bár sokat változik a félévek során, valahol mélyen ugyanaz marad: kicsit bizonytalan, kicsit befelé forduló, de mégis egy fantasztikusan aranyos és segítőkész könyvmoly lány, aki mindent megtesz azokért, akik fontosak neki. A négy év során sok kalandban van része, rátalál a szerelem, és megtanulja, kik az igazi barátai, mit jelent felnőttnek lenni. A fülszövegek itt olvashatók.
Hogy találtam rá:
Egy nagyon kedves barátnőm ajánlotta nekem Laura könyveit tavaly ősszel. Mivel úgy éreztem, már abszolút kinőttem a könyveiből (és amúgy sem rajongok a kortárs magyar szerzőkért), az Iskolák versenyének első kötetét választottam elsőnek, mert az tűnt a leginkább felnőttesnek fülszöveg alapján. Utólag tudom, hogy az előítéleteim ismét megtévesztettek... hamar kivégeztem a trilógiát, decemberben elolvastam tőle az akkor frissen megjelent Mindig karácsonyt, januárban a Bexi sorozatot, tavasszal a Bábelt. Ennek ellenére az SzJG kapcsán még mindig voltak fenntartásaim, de talán jobb is, hogy csak most kezdtem el. Valahogy jókor talált rám, csodálatos két hetet töltöttem Reni és Cortez társaságában.
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Abszolút nosztalgikus hangulatba kerültem. Egyrészt remekül tudtam azonosulni Renivel, én is mindig a rendes, de szürke kisegér-féle voltam, aki kicsit különc, szeret olvasni, szófogadó és jó tanuló, aki néha szeretne a népszerű, menő társaságba kerülni, de közben nem feltétlen tud velük azonosulni. Az én plátói és nem plátói szerelmeim is leginkább népszerű srácok voltak, bár sajnos olyan, mint Cortez egy sem akadt köztük. Másrészt, bár nem barát, hanem az anyukám, de a személyében nekem is van egy Kingám, aki mindig képes felrázni, még ha nem is ennyire nyersen. Azt azért sajnálom, hogy nem voltam a végére én is kicsit nyitottabb a középiskolában. Nem mintha a mi osztályunk valaha alkalmas lett volna hasonló bolondságokra... szóval, kicsit irigylem Reni osztályát. Az biztos, hogy leszívesebben visszaülnék az iskolapadba most rögtön.
Ó, és az MSN! Még emlékszem, amikor berobbant, és ugyan már egyetemista voltam akkoriban, de most eszembe jutott, hogyan írtuk ki mi is az állapotüzenetek mellé a dalszövegeket, idézeteket, amivel egy-egy bizonyos személynek akartunk üzenni. Jaj, azok a késő esti msnezések, a bénázások, a félreértések. De szépek is voltak az iskolás idők!
Mit tanultam a könyvekből:
Talán azt, hogy mindannyian egyszerre vagyunk egyediek, megismételhetetlenek, és mindenközben egyszerre vagyunk egyformák is, akik vágynak az elfogadásra, a befogadásra, a népszerűségre és a különcségre, az igaz barátokra. Ahogy Laura a Kalauz kiegészítő kötetben írja is, ez egy könyvsorozat, amely egyszerre nosztalgia és vágyálom, egy iskola, egy közösség, amelynek mi is szívesen lennénk, lettünk volna a részei. Talán nem léteznek tökéletes szülők, tökéletes barátok, és talán nem létezik Cortez sem, de mégiscsak azt sugallja a könyv, hogy érdemes odafigyelni a környezetünkre, megtenni azt, amire lehetőségünk van, és megismerni, elfogadni a körülöttünk élőket olyannak, amilyenek. Legalábbis engem most ebben erősített meg ez az olvasmány.
Kinek ajánlom:
Leginkább középsikolás lányoknak, de emellett fiatal felnőtteknek, és minden olyan gyermeklelkű felnőttnek is, aki úgy érzi, még nem nőtt ki a romantikus, ifjúsági műfajból.
Figyelem! Súlyos függőséget okozhat.☺
Milyen zenét hallgattam olvasás közben:
♪ Boston - More Than a Feeling
♪ Nightwish - Oceanborn (album)
♪ Taylor Swift - You Belong With Me
♪ The Killers - Mr. Brightside
Köszönöm szépen, ha olvastad a bejegyzésem, kérlek, ne felejts visszajelezni a Vélemény vagy a Megjegyzés szekcióban.
További szép napot kívánok,
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése