Második otthonunk
Olvasási idő: kb. 5 perc
Sziasztok!
A chick lit kifejezéssel érdekes módon, csak néhány évvel ezelőtt találkoztam, annak ellenére, hogy addigra már elég sok olyan könyvet olvastam, ami ebbe a műfajba tartozik. Némi romantikával fűszerezve biztos, hogy én azonnal kapható vagyok rájuk, és bár úgy gondolom, az eredeti kategória az évek során kissé kibővült, és nem feltétlen azokra aggatják csak rá a címkét, amik valójában azok, valahogy mindig tudom, hogy ezek az olvasmányok, minden komolyságuk és mondanivalójuk mellett, teljesen kikapcsolnak majd. Szerencsére idén is elég sok, remek chick litet olvastam, ezek közül kettőt is Veronica Henry, brit szerző tollából.
A bejegyzésem témája ezúttal a legújabb magyar megjelenése, a Második otthonunk. Az írónő nevével először 2018 januárjában találkoztam, amikor beszereztem a Könyvesbolti szerelmek című regényét. Már akkor volt egy olyan megérzésem, hogy a kedvenc kortárs szerzőim egyike lesz. Azóta mindegyik, itthon megjelent könyvét olvastam, és mostanra pontosan tudom, az ő neve garancia arra, hogy azt a történetet én szeretni fogom. A stílusa magával ragadó, talán kicsit lassabb folyású, de mindenképp gyönyörűszép, a nyelvezete választékos, a leírásai hangulatosak, a szereplői jól megformált karakterek.
A könyvről röviden:
A regény az írónő ötödik, magyarul megjelent kötete a General Press Könyvkiadó gondozásában. A Második otthonunk generációkon átívelő történet két családról, akik több évtizede ellenségei egymásnak, a Szitakötőfarm és a Rushbrook-ház mégsem tud egymás nélkül létezni, a Rushbrook folyó két oldalán álló birtok ugyanis valaha egy volt, és az ott élő családok sorsa akaratlanul is újra és újra összefonódik. A könyv eleinte egy modernkori Rómeó és Júlia feldolgozásra hasonlít, de ahogy lassan megismerjük a szereplőket, az életüket, és haladunk a végkifejlet felé, egy izgalmas, titkokkal teli mesébe csöppenünk, amely talán kissé keserédes, de gyönyörűen mutatja meg a vidéki élet szépségeit, az újrakezdés és a megbocsátás hatalmát. Néhol kicsit túl idilli a történet, máshol pedig fájdalmasan valóságos, de összességében, minden hibája ellenére tökéletes kikapcsolódás őszi estékre, egy pohár almacider társaságában.
A könyv fülszövege a kiadó oldalán vagy a Molyos adatlapján olvasható.
Hogy találtam rá:
Mivel figyelemmel kísérem az írónő közösségi média platformjait és a honlapját is, így az újdonságokról szinte azonnal értesülök. Ez a könyve már akkor felkeltette a figyelmemet, mikor tavaly, A Home From Home címmel angolul megjelent, és örömmel láttam a General Press Facebook-oldalán, hogy idén nyáron magyarul is érkezik a könyv, ráadásul csodaszép, a könyv hangulatához tökéletesen illő borítóval.
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Annak ellenére, hogy nem a klasszikus értelemben letehetetlen könyv, legszívesebben együltömben végigolvastam volna, annyira sodort magával a történet. Tetszettek benne a jellemfejlődések, és még ha sejtettem is egysmást, érdekelt, kivel, mi történt a múltban, miért veszett össze a két család, mi lesz a jövőjük. Bár nem feltétlen pont ilyen vidéki környezetben, de magam is megtapasztaltam a nyárvégi, őszi kerti munkák fárasztó, a szellemi munkához képest mégis változatos és kikapcsoló varázsát, így nosztalgikus érzésekkel gondoltam vissza régmúlt, nagyszüleimmel, családommal és rokonaimmal közös szüreti napokra, a házi borkészítésekre, a csodás színekre, a vidám beszélgetésekre.
Szívesen olvastam a vidéki Anglia tájainak szemléletes leírásait, legszívesebben azonnal elindultam volna kirándulni, és bár a jelenlegi helyzet majdnem mindenféle fizikai utazást ellehetetlenít, legalább a könyvek lapjain lehetőségem van bejárni a világot, megcsodálni az értékeit, megismerni sokszínű kultúráit.
Mit tanultam a könyvből:
Fontos mondandója a könyvnek, hogy milyen értékes a családunk, és a velük való mély és őszinte kapcsolat. Talán nem számít, van-e köztünk valódi, vér szerinti kapocs, inkább csak az, hogy akikre úgy tekintünk, mint a családunk, mellettük megéri kitartani, még akkor is, ha éppen nem azt mondják, amit hallani szeretnénk, vagy nem teljesen úgy gondolkodnak mindenben, mint mi. És ha esetleg ezek a kötelékek meg is gyengülnek viták, vélt vagy valós sérelmek miatt, akkor is érdemes megbocsátani, és megtanulni újrakezdeni. A történet szól az elfogadásról, veszteségekről és gyászról is, elgondolkodtat és el is varázsol, mert megmutatja, mennyire egyszerű dolgok is boldoggá tehetik az embert, ha odafigyel az élet apró szépségeire.
Kinek ajánlom:
A chick lit műfaj kedvelőinek mindenképpen, főleg, aki szereti, ha lélektani elemekkel is átszőtt történetet olvas. A több szálon futó cselekmény esetleg eleinte zavaró lehet, főleg, hogy a két ellenséges család tagjainak családfája is kuszának tűnhet, de mivel erről szerepel egy ábra a könyv elején, így viszonylag egyszerű visszakeresni. A stílus szerintem nagyon lendületes, gyorsan lehet haladni vele, van benne némi romantika is, így aki kedveli az efféle történeteket, biztos, hogy nem fog csalódni. Részemről, már most alig várom Veronica Henry újabb regényét, még akkor is, ha egyelőre nincs hír róla.
Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:
♪ Within Temptation - All I Need
♪ Lana Del Rey - Hope Is a Dangerous Thing for a Woman Like Me to Have – but I Have It
♪ Roxy Music - In Every Dream Home A Heartache
♪ Bob Marley & The Wailers - Could You Be Loved
♪ The Clash - Should I Stay or Should I Go
♪ Pet Shop Boys - West End Girls
♪ Billy Joel - We Didn't Start the Fire
Megjegyzések
Megjegyzés küldése