Büszkeség és balítélet
Olvasási idő: kb. 3 perc
Sziasztok!
Hogy telnek a napjaitok? Nekem most megint elég zsúfolt időszakom van, ma például befejezem ezt a bejegyzést, és folytatom is a munkát, van egy tesztelési feladatom estére, ami sajnos nem várhat reggelig. De nem panaszkodom, addig jó, amíg van mit csinálni, nem?!
Egyébként majdnem minden évben magamtól is újraolvasom, de nemrég azért kaptam kedvet hozzá, mert a Manó Könyvek Kiadó gyönyörű, új köntösben jelentette meg ezt a csodálatos klasszikust. A könyv pedig nem más, mint Jane Austen Büszkeség és balítélet című regénye. Bár az új kiadás valóban szemet gyönyörködtető, én mégis a saját, rongyosra olvasott pédányomat vettem elő, mert bár alapvetően nem szokott zavarni az újítás, a klasszikusokat szeretem az eredeti fordításukban olvasni.
A könyvről röviden:
Gondolom, nem nagyon kell bemutatni a történetet, de mégis, néhány szó róla. Az angol irodalom egyik legnagyobb alakjának, Jane Austennak a legjelentősebb írása ez. A regény eredetileg 1813-ban jelent meg, és azóta rengeteg nyelvre lefordították, megért jó néhány filmfeldolgozást és színdarab adaptációt, de megihletett más írókat is, készültek hozzá folytatások, illetve az alapjaiban kísértetiesen hasonlító elbeszélések.
A könyv főszereplője Elizabeth Bennet, a második legidősebb öt lánytestvér közül, és kétségtelenül a legérdekesebb és legösszetettebb személyiség a családban. Szerelem, félreértés és némi társadalomkritika is szerepet kap a mesében, ahol megjelenik a világirodalom egyik legismertebb férfi karaktere Mr. Darcy is. A klasszikus, enyhén humoros szerelmi történet stílusa rendkívül szórakoztató, egyszerre elgondolkodtató és bájos is.
A könyv fülszövege a Molyos adatlapján olvasható.
Hogy találtam rá:
Ez volt az első lányregény, amiről tisztán emlékszem, hogy anyukám ajánlotta. Valamiért akkoriban nem tudtam, hogy ő is rengeteg regényt olvasott, előtte inkább apukám ajánlott nekem könyveket. Nyári szünet volt, tizenpáréves koromban, én meg rátaláltam egyik rokonom polcán, mamám épp főzött, én meg beültem a hűvös első szobába nála, és együltömben elolvastam. Aztán azóta még jó sokszor. :)
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Újra csak a nosztalgia. Már annyiszor olvastam, hogy gyakorlatilag kivülről tudom, és persze most is beleszerettem Mr. Darcyba. Ezen kívül rögtön elővettem a régi DVD-t, az 1995-ös BBC minisorozattal, bár még nem volt időm újranézni, remélem, a napokban sort tudok rá keríteni. Általában nem rajongok a filmfeldolgozásokért, de ez majdnem tökéletesre sikerült, és még az sem zavar, hogy azóta, mióta olvasom, Mr. Darcy Colin Firth-ként van előttem, Elizabeth pedig, mint Jennifer Ehle.
Biztos, hogy sokszor fogom még olvasni, és tervben van, hogy több nyelven is beszerzem a gyűjteménybe. (Eddig angolul, magyarul és németül van.)
Mit tanultam a könyvből:
Hű, ez nehéz kérdés most. Mondhatnám, hogy a szerelem minden akadályt legyőz? De ebben nem igazán hiszek. Szép dolog a szerelem, de nem mindig lesz az életben happy end a vége, mert néha a döntéseinket más is befolyásolja, és legyen akármilyen erős személyiségünk, túl sokszor kell kompromisszumot kötni másokkal.
Azért persze van a könyvben sok tanulság, például, hogy ne hagyjuk, hogy az első benyomás legyen az utolsó. Sokszor az első ítéletünk másokról megmérgez minket, elvakít, és nem vesszük észre, kik azok, akik valóban kedvelnek minket, és kik azok, akikre számíthatunk.
Kinek ajánlom:
Bárkinek, aki szereti a romantikát, és nem ijesztik meg a klasszikusok.
Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:
♪ Carl Davis - Pride and Prejudice (1995) - Opening Title
♪ Queen, David Bowie - Under Pressure
♪ Ed Sheeran - Thinking out Loud
Ma ilyen röviden jelentkeztem csak, mivel muszáj visszatérnem a munkához. De azért örülök, ha olvastál, és ha van kedved, örümmel veszem a visszajelzésed is.
Szép estét, szép hétvégét!
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése