Hétköznapi szorongások

Olvasási idő: kb. 4 és fél perc

Sziasztok!

Hogy vagytok? Hogy élitek meg ezt az új helyzetet? 

Azt hiszem, ez most senkinek sem lesz könnyű időszak, és még nagyobb szükség van arra, hogy az egészségünk érdekében lehetőleg maradjunk bizakodóak, lássuk meg a pozitívumot, legalább ahol lehet. Tudom, nem mindenki kedveli a személyiségfejlesztő könyveket, aki azonban szívesen olvasgat a műfajban vagy néz előadásokat a témában, annak talán most is segítenek majd kicsit optimistábban látni azt, ami körülöttünk történik. Ez persze egyáltalán nem egyszerű mostanában, de én azt hiszem, élt már túl az emberiség hasonló tragédiákat, talán még nagyobbakat is. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy ne is foglalkozzunk a jelen problémával vagy ne vegyük komolyan, távol álljon az ilyesmi tőlem, viszont fontos tudatosítani magunkban, hogy nem szabad olyan terhet is a vállunkra venni, amelyre nem vagyunk hatással, és csak ront az amúgy is megviselt lelkiállapotunkon. Meg kell tennünk, ami tőlünk telhető, ezen túl pedig a lelki békénk érdekében a legjobb, ha olyamivel foglalkozunk, amit szeretünk, például olvasunk.  

Néhány önsegítő könyvet olvastam már korábban, és van néhány kedvenc szerzőm is, elég sok hasznos technikát megtanítottak, amelyek jól jönnek, amikor átadnám magam a keserű gondolatoknak. A mai posztom témája ugyan nem egy klasszikus önsegítő könyv, de nagyon értékes gondolatokat tartalmaz életről, halálról, jóról és rosszról, arról, hogy az élet nem mindig fekete vagy fehér, hanem tele van színekkel. A történet pedig nem más, mint a népszerű svéd író, Fredrik Backman eredetileg tavaly megjelent, magyarul Hétköznapi szorongások című regénye.

A könyvről röviden:

Sokféle címkét rá lehet aggatni a könyvre, egyszerre mély lélektani és humoros is, közben meg kicsit krimi, kicsit önsegítő is egyben. Van benne szerelem, házasság, gyereknevelés, válás, drogfüggőség, öngyilkosság, gyász, és nem utolsósorban egy rablás, amely túszdrámával végződik. Mindezek mögött, közben és előtt pedig ott vannak a legmélyebb félelmeink, a szorongásaink. A könyv valójában nem arról a sok-sok szereplőről szól, akiket a könyvben megismerünk, hanem bármelyikünről. Egyszerű, hétköznapi emberekről, akik néha elrejtőznek a problémáik elől, másokat hibáztatnak, csak hogy ne kelljen magukkal szembenézni. 

A történet felépítése is zseniális. Több szálon fut a cselekmény, egyszerre vagyunk jelen a kihallgatószobában, ahol a rendőrpáros a már szabad túszokkal beszélget, ugyanakkor néha jelen vagyunk a rablóval is, miközben a túszdráma zajlik, de bepillantást nyerünk egy-egy szereplő múltjába, később jövőjébe is. Bár Backman komoly témákat boncolgat, mégis átszövi az egész könyvet a finom humor, amelynek segítségével felrázza, elgondolkodtatja, megváltoztatja az olvasót. Az író stílusa lenyűgöző, a könyv letehetetlen.

A könyv fülszövege a kiadó oldalán vagy a Molyos adatlapján olvasható.

Hogy találtam rá:

Korábban már olvastam két könyvét is a szerzőnek, ebből az egyik Az ember, akit Ovénak hívnak című, ami azonnal a kedvenc könyveim közé került. Aztán, amikor idén nyáron megláttam, hogy nemsokára megjelenik a Hétköznapi szorongások, valamiért úgy éreztem, nekem kell ez a történet. Végül jónéhány hónap eltelt, mire el is olvastam, de úgy érzem, most volt aktuális, most választott ki magának, mert szükségem volt rá. 

Milyen érzéseket váltott ki belőlem:

Sírtam és nevettem, és nem akartam, hogy véget érjen. Az igazság az, hogy a több szálon futó történetekben mindig van egy-egy szál, amit érdekesebbnek találok, mint a másikat, de itt az író elérte, hogy egyformán zseniális legyen mindegyik, én pedig egyiket izgatottabban olvastam, mint a másikat. Tele volt olyan gondolatokkal, amelyeknél az jutott eszembe, hogy nahát, milyen igaz, és hogyhogy ez még nem jutott eszembe, pedig én is hasonlóan látom a dolgokat. Biztos, hogy újra elő fogom venni, és beleolvasni egyes részekbe. Meghatott, megmosolyogtatott, megmelengette a szívemet. 

Mit tanultam a könyvből:

Bár ezt már pontosan tudtam, mégis újra és újra mellbevág, mennyire igaz, hogy a félelmeink börtönében élünk. Félünk, hogy mi volt, mit csináltunk rosszul, mi lesz a jövőben, hogyan boldogulunk holnap. Rettegünk attól, hogy nem felelünk meg másoknak, de leginkább saját magunknak. Az okozott csalódásaink megbénítanak, hiába tudunk ismét felállni, amikor elesünk, mert már akkor azon rágódunk, legközelebb vajon mikor és miért fogunk megint elesni. Ezek a félelmeink, szorongásaink pedig rossz tanácsadók, emiatt sokszor hibát hibára halmozunk, rossz döntéseket hozunk, aztán mentegetjük magunkat, képzelt okok mögé bújunk, álarcokat viselünk. 

Vannak azonban helyzetek, amikor muszáj felülkerekedni ezeken a félelmeken, főleg ha irracionálisak, különben talán olyasmit követünk el, amit már nem lehet jóvátenni. A könyv megmutatja, hogyha legyőzzük a félelmeinket, és esélyt adunk a lehetőségeknek, meg fogunk lepődni, milyen csodás a körülüttünk lévő világ, hogy semmi okunk irigykedni, féltékenykedni vagy ítélkezni, hiszen a többiek is csak az élet "bolondjai", akárcsak mi, és mindenki csak igyekszik túlélni és megélni a napot, hogy elkezdhesse a következőt. Egyikünk sem több vagy kevesebb, mindannyiunknak megvannak a maga keresztjei, és mindannyian megtesszük, ami tőlünk telik. 

Kinek ajánlom:

Tulajdonképpen mindenkinek. Persze tisztában vagyok azzal, hogy egy-egy könyv fantasztikusan jó hatással van valakire, másvalaki meg nem érti, miért a nagy felhajtás, de valahogy ennél mégsem tudok külön ajánlást írni, mert szerintem itt nem befolyásoló tényező sem a műfaj, sem a stílus. Talán annyi, hogy jószívvel ajánlom minden felnőttnek, aki szintén úgy érzi, hogy a félelmei többször győzik le, mint kellene. Esetleg nekik is segít majd kicsit elgondolkodni, hogyan lehet ebből a megváltozott világból is kihozni a legjobbat. 

Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:

    ♪ Vad Fruttik - Szemben a nappal

    ♪ Rihanna - Cry

    ♪ Cargo - Astăzi și mâine

    ♪ Stefan Banica - Ce frumoasa esti azi (How Beautiful You Are Today)

    ♪ Joan Baez - Love Is Just A Four-Letter Word

    ♪ ZAYN - Dusk Till Dawn (Radio Edit)

    ♪ Stefan Banica JR & Stefan Banica SR - Cum am ajuns sa te iubesc

Végül csak egy idézet jutott eszembe a bejegyzés zárásaként, a Neveletlen hercegnő naplója című filmből:

       "A bátorság nem a félelem hiánya, sokkal inkább egy döntés, hogy a félelemnél van, ami fontosabb.

        Lehet, hogy a bátrak nem élnek örökké, de aki óvatos, egyáltalán nem él."

Köszönöm, hogy itt voltál, olvastál, ha úgy gondolod, hagyj itt egy megjegyzést vagy egy véleményt, a szokásos módon.

Szép napokat, hétvégét, kitartást kívánok nektek ezekben a nehéz napokban is!

Kriszti