Törött tulipánok
Olvasási idő: kb. 4 perc
Sziasztok!
Hogy vagytok, hogy telnek számotokra ezek a döbbenetesen meleg, nyári napok?
Sajnos ismét hónapok teltek el a legutóbbi bejegyzésem óta, ennek egyrészt az az oka, hogy a kórházban töltött időszak miatt/óta elért egy kis olvasási válság, talán azért is, mert továbbra sem vagyok túl jól, vannak nagyon nehéz napjaim, amikor egyáltalán nem tudok olvasni vagy úgy akármire koncentrálni. Másrészt éppen költözés előtt vagyunk, és a könyveim nagy része jelenleg dobozokban várja, hogy újra a polcra kerülhessen.
A bejegyzésem témája ezúttal a kortárs, magyar írónő, Mörk Leonóra legújabb regénye, a Törött tulipánok. A könyv annyira friss megjelenés, hogy ennek a hónapnak a közepén érkezett, én pedig már el is olvastam. Az igazság az, hogy már nagyon rég vártam, szerintem tavaly óta, mikor az írónő valahol elejtett egy arra vonatkozó kis információmorzsát, hogy a Hollandiában játszódó könyve idén érkezik. Ami Hollandia, az pedig engem mindig érdekel.
A könyvről röviden:
A történet a 17. századi Hollandiában játszódik, főszereplője egy gazdag kereskedő lánya, Helena, becenevén Leentje. A lány életébe több, rövidebb szakaszban pillanthatunk bele, először kislányként találkozunk vele, de a visszaemlékezéseiből kiderül néhány kamaszkori emléke is, a jelenben pedig fiatal felnőttként látjuk, amikor egy titkokkal teli holland kastélyba érkezik, és ahol nagyrészt a történet játszódik.
Leentje édesapja révén, aki egzotikus madarakkal is kereskedik, nagy tudásra tesz szert ezeknek a különleges állatoknak a gondozásáról, európai betelepítéséről, így apja távollétében ő vállalja el egy különc, gazdag úrnő kérését, hogy a kastélyának kertjében épülő labirintus közepébe tervezett madárházat benépesítse ezekkel az egzotikus lényekkel. Valójában azonban azért utazik a helyszínre, mert véletlenül megtudja, hogy szeretett bátyja, a Rembrandt tanítványaként már kisebb hírnevet szerzett festő, Jan, korábban több időt töltött a házban, ahonnan később hirtelen és sietősen távozott. Leentje válaszokat remélve érkezik a helyszínre, de a hátrahagyott nyomokat kutatva olyan sötét titkokra lel, hogy miközben önmagával, és gyermekkori szerelme iránti érzéseivel is viaskodik, valójában saját maga az, akire rátalál.
A könyv fülszövege a kiadó oldalán és a Molyos adatlapján olvasható.
Hogy találtam rá:
Mörk Leonóra munkásságával teljesen véletlenül találkoztam pár éve, egy könyvtári könyves vakrandi keretében került a kezembe a Lány igazgyöngyökkel című regénye, amely igazi áttörést jelentett számomra, egészen őszintén visszaadta a kortárs magyar irodalomba vetett hitemet, hiszen a korábbi próbálkozásaim olyannyira nagy csalódást okoztak, hogy szinte teljesen elment a kedvem tőlük.
Azóta egy-két kivétellel az írónő mindent könyvét olvastam, és mindig nagyon várom az újabb megjelenéseket, folyamatosan figyelemmel kísérem a munkásságát, hiszen a közösségi oldalakon is aktív szerző nagyon kedves és közvetlen az olvasókkal, ami nekem nagyon sokat jelent. Így értesültem az új megjelenésről, ráadásul arról a lehetőségről is, hogy előrendelés esetén kérhető dedikált példány. Ezt kihasználva múlthéten már a kezembe vehettem a csodás, aláírt példányomat, melynek borítója a valóságban még sokkal szebb, mint a képeken.
Milyen érzéseket váltott ki belőlem:
Nagyon megkedveltem, nemcsak azért, mert egyfajta nosztalgikus, szellemi utazást jelentett az általam is annyira szeretett holland városokba, hanem azért is, mert alapvetően gyengéim az önkeresésről (is) szóló lélektani regények. Emellett a könyvben szereplő gyönyörű, stílusos leírások a kertekről, egzotikus növény és állatvilágról, az imádott virágokról megmelengették a szívemet, könnyedén oda tudtam képzelni magam a szereplők mellé, hogy gondolatban magam is átéljem velük az örömüket, bánatukat.
Nem részletezem, aki majd olvassa, úgyis megérti, miről van szó, mindenesetre van egy rész, ami a jelenlegi állapotomban enyhe viszolygást és hányingert váltott ki belőlem, de ennek ellenére is érdekesnek találtam, főleg annak fényében, amit az Utószóban ír róla a szerző. Ráadásul elgondolkodtató, hogy a kíváncsiság és persze a tudomány már akkoriban milyen komoly felfedezésekhez vezetett.
Mit tanultam a könyvből:
Nagyon fontos mondanivalója a könyvnek, hogy az őszinteség, az egyenes út, még ha néha kellemetlennek tűnik is, végül mindig felszabadít. A hazugság, a titkolózás ugyanakkor börtönbe zár, eltaszít a többi embertől, a családunkat, barátainkat, ismerősöket és ismeretleneket sokszor téves ítélkezésre késztet, és bár azt, aki ismeretlenül mond ítéletet nem menti fel, de mégis elszomorító, ha belegondolunk, mennyi minden elkerülhető lenne, ha felelősséget vállalnák azért, amit tettünk, azért, akik vagyunk.
A főszereplő jellemfejlődése, felnőtt létének első nagy felismerései az olvasót is elgondolkodtatják, hol húzódik az a határvonal, ahol még felelősek vagyunk a szeretteinkért, és mikor jön el az a pont, amikor már el kell engednünk a másikat, még ha fáj is, és hagynunk kell, hogy meghozza saját döntéseit, megélje az életét annak minden szépségével és bánatával együtt.
Kinek ajánlom:
Az írónő rajongóinak feltétlenül. A magam részéről az egyik legjobbjának tartom, és nem csak azért, mert elfogult vagyok a helyszínt illetően. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a könyv sok-sok olyan egzotikus növény és állatfaj nevét tartalmazza, amely ismeretlen lehet az olvasónak, így aki kellemetlennek találja, hogy ezeknek utánanézzen olvasás közben, valószínűleg nem fogja élvezni az írást. Illetve sok olvasó alapból nem kedveli a hosszú leírásokat, sem a lélektani elemeket, így nekik sem ajánlom, a regényben ugyanis elenyészőek a párbeszédes részek. Aki viszont, hozzám hasonlóan, szeret elmerülni a részletgazdag jellemzésekben, annak szeretettel ajánlom, tökéletes kikapcsolódást nyújt ugyanis ezeken forró, nyári délutánokon.
Milyen zenét hallgattam olvasás (és írás) közben:
♪ Akcent - Buchet de Trandafiri
♪ Florence + The Machine - Seven Devils
♪ The Clash - Should I Stay or Should I Go
♪ Marhmello & Halsey - Be Kind
♪ Stefan Hrusca - Un copac cu flori
Ismét köszönöm, ha velem tartottál, és külön örülök, ha kedvet kaptál a könyvhöz, vagy bármely Mörk Leonóra-regényhez. Gondolataidat megoszthatod velem a szokásos módon kommentben, vagy a Bookstagram oldalamon is.
Szép napot, hétvégét kívánok!
Kriszti
Megjegyzések
Megjegyzés küldése